A metszés a kertészkedés egyik legalapvetőbb művelete, mind a gyümölcstermesztésben, mind a díszkertek kialakításában. Metszést elsősorban a fás szárú kerti növényeken, cserjéken és fákon végzünk.

A metszés célja

A metszésnek két célja lehet. A növény egy bizonyos alakra formázása, illetve a termelékenységének, növekedésének serkentése, egészségének megőrzése. Az első változat elsősorban díszkerteknél, dísznövényeknél alkalmazzák, míg az utóbbit a gyümölcsösökben.

Metszés a gyümölcsösben 

A gyümölcsfák és cserjék metszés nélkül is teremnek, növekednek. Mégis alakítani szeretnénk nagyságukat, alakjukat, és a metszéssel a terméshozamot, a gyümölcsök méretét illetve a fák egészségét is befolyásolni akarjuk. A gyümölcsfák és gyümölcstermő cserjék sokszínűsége miatt sokan úgy gondolják, hogy metszésük nehéz feladat, azonban szinte minden fára és bokorra ugyanazon növekedési szabályok jellemzőek, így minden gyümölcsfajta metszése azonos, vagy hasonló alaplépésekből áll.

A metszést úgy kell végeznünk, hogy egyensúlyban tartsuk a növény gyümölcstermelését, hajtásfejlődését és egyéb életfunkcióit. Például, ha a növényt nem metsszük, sok gyümölcsöt hoz, viszont a hajtásfejlődés megáll, és elöregszik a fa. Túlzott visszametszésnél, csak a hajtásfejlődésre fordítja a növény az energiáit, így kevés gyümölcsöt hoz.

A metszés során figyelembe kell venni, hogy az adott gyümölcs mely részén, mely ágain hozza a terméseket. Néhány gyümölcsfajta közvetlenül az erős, hosszúhajtásain hozza virágait és terméseit. A legtöbb azonban mégis a rövid, gyengébb oldalhajtásokon terem.

• Az almatermésűek (alma, körte, naspolya, birs, stb.) rövid oldalhajtásaikon teremnek, melyek az egyéves hosszúhajtásokon fejlődnek ki. Ezeket a fákat általában gúla-, illetve gömbalakúra formázzák. Egy középső hajtás fejlődik, melyet a második évben a feléig, vagy harmadáig vissza kell metszeni. Így új, erős hajtások fejlődnek, és ösztönzi a nagyobb korona kialakulására. Minden más meredeken függőlegesen növő, úgynevezett konkurens ágat el kell távolítani.

• Az őszibarack, meggy, és feketeribizli az egyéves, elágazás nélküli hajtásokon hozzák terméseiket. Ezen hajtások az utolsó nyáron fejlődtek ki, és teljes hosszukon virágrügyeket növesztenek, amik tavasszal gyümölcsöt hoznak. Ezen növényeket fiatal koruktól kezdve, egészen idős korukig minden évben meg kell metszeni. A vezérágakat a csúcstól befelé metszik vissza, a sűrűn álló oldalágakat ki kell ritkítani. Erős, elágazás nélküli oldalágakat metszetlenül kell hagyni lazán elszórva, hisz itt hozza majd gyümölcseit a fa.

• A cseresznye és diófáknál, az egyéves hosszúhajtásokból, hosszú oldalhajtások nőnek, melyek a gyors fejlődés miatt még nem hoznak termést. Csak az oldalsó elágazások következő generációi fognak gyengébben és rövidebbre nőni, valamint virágot és termést hozni.szerkesztés]

• Hosszúhajtások: Akár 3 méteresre is megnőhetnek. A legtöbb gyümölcsfajtánál, a hosszúhajtások nem hoznak virágrügyeket. Ezeket hajtórügyeknek nevezzük, a különösen hosszúakat pedig vízhajtásnak. Elsősorban fiatal, gyorsan fejlődő és az erősen visszametszett idős fákon keletkeznek.
• Rövidhajtások: A hosszúhajtásokon képződnek és sok gyümölcsfajta esetén virágokat és gyümölcsöket hoznak, ezért termőágnak is nevezzük őket

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.